„Ez már nem a 24. óra – azon is túl vagyunk”

Pintér-Péntek Imrével, Kamaránk elnökével, az országos kamara alelnökével a Kisalföld napilap 2025. december 22-ei számába készült évértékelő beszélgetés. Érdemes elolvasni!

A kamara új pályára lépett: nagyobb szerepet kaphat a gazdaságpolitikai döntésekben

Pintér-Péntek Imre: – Az egy évvel ezelőtti országos kamarai választás új irányt hozott a területi kamarák működésében. Az új vezetésnek egy nagyon fontos üzenete volt az eddigiekhez képest: nem azt tűzte ki célul, hogy a kormány üzenetét közvetítse a vállalkozóknak, hanem a vállalkozók igényeit, problémáit szeretné tolmácsolni a felsőbb szintek felé. Ehhez azonban élő, szoros kapcsolatot kell teremteni a vállalkozókkal. El kell hinniük, hogy a kamara értük van, és azzá válik, amivé mi, vállalkozók tesszük. Ezt a gondolatiságot ültetjük át most a gyakorlatba.

– Ez egy lassú folyamat, megváltoztatni a kamaráról kialakult képet, a régi beidegződéseket...

– Egymillió magyar vállalkozáshoz kell eljutnia az üzenetünknek. Ráadásul magyarországi sajátosság, hogy a 95 százalékuk mikrovállalkozás, és jelentős részüknek az attitűdje, gondolkodásmódja közelebb áll az alkalmazotti, mint a vállalkozói léthez. Őket kell meggyőzni arról, hogy nekik kell kiállniuk magukért, és ennek első lépcsője a területi kamara. Ezért is tartom a közösségépítést a kamara egyik legfontosabb feladatának, a kapcsolatépítés, érdekérvényesítés, érdekképviselet és gazdaságfejlesztés mellett. Ebben mi a vármegyében jók vagyunk, közel 80 közösség működik nálunk, terület, cégnagyság, érdeklődés szerint. Ezeknek komoly szerepük van az érdekképviseletben is; a vállalkozók elmondhatják a problémáikat, mi pedig megvizsgáljuk, hogy mi az, amire területi szinten van megoldás, és mit érdemes tovább vinnünk országos szintre. Ennek érdekében állt fel az a hét szakmai bizottság, amely tárgyalóképes az adott szakminisztériummal. Büszke vagyok rá, hogy háromnak a vezetésében ott vagyunk.

Kitörési pont lehet a logisztika és a turizmus

 – Most, hogy az autóipar válságban van, különösen nagy a kitettsége a vármegyének...

– Két olyan kitettsége is van, amelyek önmagukban is veszélyesek. Az egyik az autóipar óriási túlsúlya, amely a megye termelésének 70-80 százalékát adja. Autóra mindig szüksége lesz az embereknek, de az kérdéses, hogy milyen hajtáslánc lesz a vezető megoldás a jövőben. Átrendeződés zajlik, amelynek számos tényezője van, a gazdaságtól a politikán át a környezetvédelemig, s ebben a helyzetben a bizonytalanság a legnagyobb veszély. Mert aki bizonytalan, az nem fejleszt, csak túlélni akar.

– Ön szerint mely területek fejlesztésével közeledhetünk egy egészségesebb iparági arányhoz?

– Sok lehetőséget látok a logisztikában és a turizmusban, ezek azonban más attitűdöt igényelnek, mint amiben a száz éve munkásvárosként működő Győr jellemzően erős. Óriási lemaradásaink vannak az infrastruktúrában, a közlekedésben, a közművesítésben is; nem lenne szabad előfordulnia, hogy valamit azért nem lehet megépíteni, mert nem tudunk hozzá elektromos áramot adni... Sajnos a Győr környéki települések az elmúlt húsz évben megfojtották a város fejlődési lehetőségét. Ez hazánk legnagyobb vidéki agglomerációja, ahol tömegek költöztek a környező falvakba, miközben az infrastruktúra semmit nem változott.
Hasonló kitörési pont lehet a tudományt, az oktatást és az üzleti szférát összekapcsoló science parkok kialakítása, amelyek idevonzhatnák Európából a tehetséges fiatalokat. Ehhez azonban Győrnek egy részét – például a közlekedését, a vendéglátását – át kell alakítani, hogy a város vonzó életérzést kínáljon. Mert nem elég épületeket felhúzni, azokba szellemiséget is kell vinni.

„A számok kijózanítóak, helyenként ijesztőek”

– Mi az említett másik veszélyforrás a vármegye adottságait illetően?

– Az, hogy a termelékenységének egy jelentős része nem nálunk, hanem Ausztriában és Pozsonyban csapódik le. Elég, ha csak azt nézzük, hogy 2011-ben 14 ezer ember ment ki dolgozni a megyéből Burgenlandba, ez most 40 ezer fölött van – és a folyamat nem áll meg. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, olyan iparágakat kell fejleszteni, olyan hatékonyságot és versenyképességet kialakítani, amivel itthon tudjuk tartani a magyar munkaerőt. Sajnos jelenleg a vármegye gazdasága éppen csak stagnál, fejlődésben pedig le vagyunk maradva az összes szomszédos térségtől. A számok kijózanítóak, helyenként ijesztőek.

– Például a munkatermelékenység mértéke, amelyről nemrég született megdöbbentő statisztika?

– Ebben Burgenland 102 százalékon áll, a Nyugat-Dunántól pedig 46 százalékon. Márpedig, ha a munkatermelékenység között ilyen különbség van, akkor kész csoda, hogy tudunk olyan fizetéseket adni ebben a régióban, amiből meg lehet élni. Számtalanszor elmondtam, és most sem tudok mást mondani, mint hogy most egy olyan időszak következik, amikor ennek a régiónak nagyon össze kell fognia az érdekérvényesítés terén.

– Mondhatjuk, hogy a 24. órában vagyunk, amikor tehetünk azért, hogy Győr és környéke megőrizze önálló gazdasági régió szerepét?

– Szerintem azon már túl vagyunk. A tét, hogy Győr marad-e önálló gazdasági tényező, vagy ugyanúgy benyel bennünket Ausztria, mint ahogy Sopront. Ott azt gondoltuk, hogy majd átjön a bevásárló- és a szolgáltatási turizmus, de ez nem történt meg, csak a legkiemelkedőbb szolgáltatóegységek és kereskedők tudják idevonzani a külföldieket, a többiek nem. Sőt, a Covid újabb mély ütés volt, mert az osztrákok rájöttek, hogy sok mindent otthon is meg tudnak oldani.

– Visszatérve a termelékenységre: mi az oka, hogy ennyire le vagyunk maradva? A technológiai fejletlenség? A tudásbeli különbség?

– A nagyvállalatok versenyképesek, a statisztikát a kis- és középvállalkozások rontják. A legnagyobb problémánk jelenleg az, hogy ebben a szektorban Magyarországon jellemzően első generációs vállalkozások működnek, amelyek tudásban, szakértelemben, szervezettségben, hatékonyságban eleve óriási versenyhátrányból indultak a nálunk legalább 5-6 generációval előttünk járó osztrákokhoz képest. Azt hittük, hogy a forradalmi hevület majd csökkent ezen a távolságon, de az csak nőtt az elmúlt időszakban. Meggyőződésem, hogy ha nem kezdünk el házról házra járni és segítséget nyújt ezeknek a vállalkozásoknak, akkor nagy baj lesz. Ezt mutatják a statisztikák is: az első generációváltást a kis- és középvállalkozások 70 százaléka nem éli túl.

– Említette a munkaerőhiányt, amely évek óta probléma, sőt, komoly fejlesztések gátja is a vármegyében. Ezzel párhuzamosan sokan attól félnek, hogy a mesterséges intelligencia sokak munkáját veszélyezteti.

– Én nem tartok attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi az emberek munkáját. Az emberiség történelmében eddig minden ipari forradalom plusz munkát hozott. Gondoljunk csak bele: háromszáz évvel ezelőtt az emberek 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, és később nem lett kevesebb munka, csak átrendeződés történt. Érdekes átrendeződés indult el megint a világban. Azt gondolom, hogy most nem az MI versenyez velünk, hanem a mesterséges intelligenciát használni nem tudó emberek versenyeznek azokkal, akik erre képesek. Ebben is szeretnénk segíteni, előkészítés alatt van többek között egy országos mesterséges intelligencia tőkeprogram, amely az MI-nek a cégekbe történő integrálásában tud segíteni.

A tudásalapú gazdaságé a jövő

– Gyakran említi, hogy hazánknak el kell mozdulnia a tudásalapú társadalom felé. Ebben milyen szerepet vállal a kamara?

– Valóban ez a cél. Akkor voltunk versenyképesek, amikor még európai szintű munkaerőnk volt, ázsiai áron – ez megszűnt. A tudásalapú gazdaságé a jövő, ez motivált többek között arra, hogy a Széchenyi Egyetemmel közösen létrehozzuk az UniChamb Kft.-t, amely az egyetemen meglévő tudást becsatornázza a vállalkozásokhoz, igazodva az igényeikhez, ezzel segítve a fejlődést és az innovációt. Magyarországon mi vagyunk az elsők, akik megpróbálkozunk ezzel a modellel. Nálunk fejlettebb országokban, például Belgiumban vagy Hollandiában az egyetemek természetes részei a vállalkozói világnak, ezt a szemléletet, gyakorlatot szeretnénk mi is erősíteni.

– A duális képzésben is részt vállal a kamara, sőt, a tervek szerint egy újabb szinten, a felnőttképzésbe belépve is jelen lesz az oktatásban.

– A duális képzés nagyjából tíz éve indult el és a Kamara a kezdetektől a részese: minősíti és folyamatosan ellenőrzi a gyakorlati képzőhelyeket, hogy a tanulók mindenhol ugyanazoknak a szakmai feltételeknek megfelelő oktatást, tudást kapják. Ez csaknem 1000 képzőhelyet jelent, számos szakmában, a szakácstól a vízvezetékszerelőig.
Előkészítés alatt van a felnőttképzés rendszerének a kamarához rendelése, ami akár már a jövő év elején megtörténhet. Ma Magyarországon 16 ezer felnőttképző hely van, amelyek három különböző helyen vannak engedélyezve, a rendszer nem egységes és tele van problémákkal. Vannak jó példák előttünk, többek között Ausztriában is a kamarák hatáskörébe tartozik a felnőttképzés, amely nagyon erős, minőségi és stabil, azaz ez egy nagyon jól működő modell. Mi első lépésben ennek a 16 ezer képzőhelynek a minősítéséig szeretnénk eljutni – ez a megyében több száz céget jelent –, ez is egy fontos lépés a tudásalapú működés felé.

Nőhet a kamara súlya és szerepe

– Az új működési modell a „szolgáltató kamara”, amely a vállalkozók széles körét segíti, a legkisebbektől a nagyvállalatokig. A Széchenyi Kártya bevonzhatja a vállalkozókat ebbe a körbe?

– Igen, a Széchenyi Kártya nagyon népszerű, a kkv-k hiteleinek 80 százalékát adja. Nem véletlenül, hiszen a 20 százalék körüli banki kamatokkal szemben 3 százalékra kínál vállalkozói hitelt. Felfutott a különleges konstrukciót jelentő Demján tőkeprogram is, amely nehezen indult be, de már ott tartunk, hogy lehet, hogy növelni kell a 100 milliárd forintos keretet... Most kezdték megérteni az emberek, hogy ez egy fedezet nélküli hitel, amely tőkeként viselkedik a vállalkozásban – 100-400 millió forint igényelhető, hat évre -, márpedig fedezet nélküli hiteleket nem nagyon szoktak osztogatni... Ennek elbírálásában a Kamara is részt vesz, 30 százalékban a mi véleményünk számít.

– A kamara súlyának növelésére utal Orbán Viktor minapi kijelentése is a kamara szintlépéséről?

– Minden jel szerint igen. A miniszterelnök deklarálta – ehhez hasonló még soha nem hangzott el -, hogy a kamara új pályára lépett és vizsgálják, hogyan lehetne állami gazdaságirányítási folyamatokat átadni a kamarának. Mert a gazdaságnak az az érdeke, hogy a kamara mind a gazdaságpolitikai döntésekben, mind a gazdaság irányításában részt vegyen, sőt önálló döntésjogkörökkel is rendelkezzen.