Folytatta munkáját a Rozsdaövezeti munkacsoport

A Rozsdaövezeti munkacsoport márciusi ülésének központi témája a győri barnamezős ipari területek helyzete, jövője és az ipari örökség megőrzésének lehetőségei voltak. A rendezvény több szempontból közelítette meg a kérdést: stratégiai, történeti, üzemeltetési és kulturális oldalról egyaránt.

Jóföldi Gábor nyitóelőadásában a munkacsoport létrejöttének hátterét és célkitűzéseit ismertette. Kiemelte, hogy a „rozsdaövezet” helyett tudatosan a „barnamező” fogalmat használják, amely szakmailag és jogilag is pontosabb megközelítést ad. A munkacsoport célja, hogy ezeket a sokszor elhanyagolt, rejtett területeket „láthatóvá tegye”, és a figyelem középpontjába állítsa. Az elmúlt másfél év során feltérképezték a térség ilyen jellegű helyszíneit, megvizsgálva azok tulajdonviszonyait, műszaki állapotát és hasznosítási lehetőségeit. A folyamatban kiemelt szerepet kapott az egyetemi együttműködés: tanulmányok és hallgatói ötletelések segítették a jövőbeli fejlesztési irányok meghatározását. Jóföldi Gábor hangsúlyozta, hogy a siker kulcsa az érintett szereplők – szakemberek, tulajdonosok, önkormányzat és lakosság – közötti folyamatos párbeszéd.

Miklósy Lajos, a Győri Ipartörténeti Alapítvány elnökének előadása az ipari örökség történeti és értékvédelmi aspektusaira fókuszált. Részletesen bemutatta a az ülés helyszínének, az egykori ágyúgyárnak a történetét, amely a 20. század elején a magyar ipar egyik legjelentősebb beruházása volt. A gyár rövid idő alatt épült fel, korszerű technológiákat alkalmazott, és több ezer embernek adott munkát. A történelmi események – különösen az első világháború utáni kifosztás – azonban megtörték fejlődését, majd az évtizedek során különböző ipari funkciók váltották egymást a területen. Miklósy Lajos kiemelte, hogy ezek az épületek nem csupán fizikai struktúrák, hanem a város identitásának részei. Hangsúlyozta, hogy az ipari örökség megőrzése nem pusztán esztétikai kérdés, hanem gazdasági és kulturális lehetőség is. Jó példaként említette a kompresszorház átalakítását, amely megmutatja, hogy egy ipari épület korszerű funkcióval új életre kelhet.

Katona Edina az iparterület jelenlegi működtetésének gyakorlati kihívásait ismertette. Előadásából kiderült, hogy a terület rendkívül összetett tulajdonosi struktúrával rendelkezik, ami jelentősen megnehezíti az egységes fejlesztést. Ennek kezelésére hozták létre az üzemeltető céget, amely koordinálja a működést és a fejlesztéseket. A legnagyobb problémák közé tartozik az elavult infrastruktúra, különösen a közművek állapota. Az elmúlt időszakban azonban már történtek előrelépések: megkezdődött a víz- és elektromos hálózat korszerűsítése, fejlesztik a gázellátást, valamint tervezik a terület fizikai és funkcionális rendbetételét, például beléptetőrendszer és parkolási rend kialakításával. Katona Edina hangsúlyozta, hogy a siker egyik kulcsa a tulajdonosok közötti együttműködés erősítése és egy működő közösség kialakítása.

Veöreös András előadásában az ipari örökségvédelem nemzetközi és hazai összefüggéseire hívta fel a figyelmet, különös tekintettel az ICOMOS szemléletére. Rámutatott, hogy az ipari létesítmények megőrzése sokáig háttérbe szorult a klasszikus műemlékvédelemmel szemben, azonban mára kezd egyre inkább előtérbe kerülni, mint a 19–20. századi történelem fontos lenyomata. Hangsúlyozta, hogy az ipari örökség értékelése komplex feladat: nemcsak az építészeti minőséget kell vizsgálni, hanem a technológiai, társadalomtörténeti és városszerkezeti jelentőséget is. Kiemelte, hogy számos esetben nem egy-egy épület, hanem teljes ipari együttesek hordoznak értéket, ezért ezek kezelése integrált megközelítést igényel.
Előadásában kitért arra is, hogy Magyarországon még nem alakult ki egységes módszertan az ipari örökség védelmére és hasznosítására. Gyakran hiányzik a megfelelő jogi háttér, illetve a döntéshozatali folyamatok sem kellően előkészítettek. Ennek következtében sok értékes épület pusztul el, vagy olyan átalakításon megy keresztül, amely elveszíti eredeti karakterét. Véleménye szerint elengedhetetlen egy szakmai alapokon nyugvó értékleltár készítése, valamint olyan irányelvek kidolgozása, amelyek segítik a beruházókat és a döntéshozókat. Kiemelte továbbá az oktatás és a szemléletformálás szerepét: fontos, hogy a társadalom szélesebb rétegei is felismerjék az ipari örökség jelentőségét.

A program végén bemutatott Kontrapont Kultúrtér példája jól illusztrálta az ipari épületek újrahasznosításának lehetőségeit. A kezdeményezés bizonyítja, hogy ezek a terek nemcsak gazdasági, hanem kulturális és közösségi funkciókkal is megtölthetők, így új szerepet kaphatnak a városi életben.

Összességében az ülés rávilágított arra, hogy a rozsdaövezetek kezelése komplex, több szereplőt érintő feladat. A sikeres megújítás feltétele az együttműködés, a hosszú távú gondolkodás és az ipari örökség értékként való kezelése.

Készült a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Vállalkozásfejlesztési Programjának megbízásából, a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával.
Támogatói okirat: NGM_SZERZ/430-3/2025