Patthelyzetből kell jó lépésekkel kitörni a gazdasági sakktáblán

„Soha ne sakkozzatok az Istennel! Az Isten mindig tud új figurákat teremteni a táblára, amikor azt hiszitek, hogy már megnyertétek a játszmát.” – ezzel a Popper Péter idézettel kezdte a 2023-as évet összegző interjút Pintér-Péntek Imre, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, utalva azokra az újabb és újabb, váratlanul felbukkanó nehézségekre, amelyek alaposan próbára tették a gazdasági szereplők alkalmazkodóképességét az elmúlt hónapokban – is. A kamarai elnök úgy látja: a vállalkozások életét kedvezőtlenül befolyásoló körülmények hatására a térség felzárkózása a környező fejlett gazdasági központokhoz megtorpant, s a holtponton az infrastruktúra fejlesztése és a tudástranszfer erősítése lendítheti át a régiót. Az összetartó kamarai közösség támogatására minden vállalkozó számíthat, aki elfogadja a feléje nyújtott segítő kezet.

– Milyen várakozásokkal nézett a 2023-as év elé a vállalkozások többsége és ehhez képest hogyan alakult az idei esztendő?
– Ahogyan a már említett Popper Péter idézettel is próbáltam utalni rá, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a különböző kihívások leküzdése határozta meg a vállalkozások mindennapjait. A gazdaság betegségeinek – koronavírus-járványnak, a szomszédunkban kitört háborúnak, az elszabadult inflációnak, a drasztikusan megemelkedett energiaáraknak – szövődményei éreztették hatásukat, és csak azok a cégek, vállalkozók őrizték meg jelentősebb veszteségek nélkül pozícióikat, akik képesek voltak alkalmazkodni az új helyzethez, vagy a maguk javára fordították az adódó nehézségeket. S ha már a bizonytalansági tényezőknél tartunk, nyilván meg kell említeni a győri térség sajátosságaként a járműipari átalakulás, a küszöbön álló technológiai transzformáció folyamatából eredő változásokat, melyek első hullámai már elérték a térséget. Az Audi Hungaria Zrt. meghatározó szereplője a régió gazdaságának, nagyon nem mindegy, hogyan alakul a gyár szerepe az elektromos hajtóművek világpiacán. Ezen a területen is sok most a kérdőjel: hogyan változnak a hajtásláncok, mennyi alkatrészre, mennyi munkaerőre lesz szükség, ha az itt előállított motorok nagytöbbsége elektromos erőforrás lesz? Egyáltalán biztos már, hogy elektromos motorok fogják a jövőben hajtani az autókat? Vagy érhetik még az iparágat meglepetések és előtérbe kerülhetnek egyéb, a robbanómotorokat kiváltó alternatívák? Milyen mértékben és milyen ütemben kell feladni a hagyományos hajtások előállításában megszerzett pozíciókat?
A vállalkozások ebben a vármenyében sem tudnak lokálisan, önálló szigetként működni – nem is lenne jó, ha így lenne –, s ebből adódóan a világ politikai, iparági változásai mindenkit közvetlenül érintenek. Az elmúlt évek történései azt hiszem, valamennyiünk számára nyilvánvalóvá tették, mennyire sérülékenyek a beszállítói láncok, a pénzügyi piacok, az energiaellátás biztonsága. A kiszámítható növekedés évtizede 2020-ban véget ért. Nem először történik ez meg, a gazdaság történetében mindig váltják egymást a békés és a feszültségekkel terhelt korszakok – most ez utóbbi határozza meg az életünket, ehhez kell alkalmazkodnunk.

– Ezek a folyamatok hogyan hatottak a vármegye gazdaságára?
– Folyamatosan törekszünk arra, hogy a Győrt körülvevő „aranyháromszög” csúcsán lévő bécsi, pozsonyi, budapesti gazdasági övezetek teljesítményéhez felzárkózzunk. A számok azt mutatják, hogy az utóbbi években ez a folyamat megtorpant. Volt olyan év, amikor az Európai Unió átlagos GDP-jének 70 százalékáig tudtuk feltornázni a teljesítményünket, ez a szám most 68 százalék. Nincs áttörés, a lemaradás mértéke most állandósulni látszik. További nehézséget jelent, hogy a magasabb színvonalú teljesítmény magasabb bérek kifizetését teszi lehetővé, így lassan évtizedes gondunk a szakképzett munkaerő elvándorlása. A NAV vármegyei igazgatóságának adatai szerint az Ausztriában dolgozó, de még életvitelszerűen Magyarországon élő munkavállalók 27 százaléka a mi régiónkból ingázik nyugati szomszédunkhoz. Ez rendkívül magas szám, és jól mutatja kitettségünket. A kamara dolga, hogy első lépésként a helyzetet felismerje, a problémákat beazonosítsa, második lépésként pedig meghatározza, milyen lépésekre van szükség a megoldás érdekében. Ha nem sikerül hatékonyságban, termelékenységben felzárkózni versenytársainkhoz, továbbra sem fogjuk tudni itthon tartani a szakképzett munkaerőt, a tehetséges, dolgozni tudó és akaró embereket. Lemaradunk a gazdasági versenyben, és a ma még Magyarország zászlóshajójának tekintett Győr-Moson-Sopron vármegye elveszíti megszerzett pozícióit. Szóval van min gondolkodnunk…

– Milyen kitörési pontok azonosíthatóak be a versenyképesség megőrzése, a felzárkózási folyamat fenntartása érdekében?
– A kamarában már két-három éve tudatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek új utakat jelenthetnek a fejlődésben. Számos rendezvényen, konferencián, üzleti találkozón volt ez a téma középpontban, sőt olyan munkacsoportokat is létrehoztunk, amelyek a kitörési pontokra vonatkozóan kész anyagokat tettek már le az asztalra. Ha röviden akarom összefoglalni ezek eredményét, azt mondhatom, egyértelműen paradigmaváltásra van szükség. Mégpedig úgy, hogy miközben új iparágak megerősítésén, felfuttatásán dolgozunk – gondolok itt például a turizmus, a logisztikai ágazat vagy éppen a feldolgozóipar fejlesztésére –, az autóipar erős pozícióit is meg kell tartanunk.

– Van annak akadálya, hogy ez a paradigmaváltás megtörténjen?
– A vármegye további gazdasági fejlődésének, az új lehetőségek kihasználásának érdekében véleményem szerint két fontos területen kellene előre lépnünk: az egyik az infrastruktúra, a másik a tudástranszfer erősítése.
Sokszor elhangzott már, és nyilvánvaló tény, hogy Győr és a vármegye földrajzi pozíciója nagyon kedvező. Úgy tűnik, közlekedési szempontból jól állunk. Van autópályánk, vasutunk, repterünk, vízi útvonalunk. Azonban, ha ezeknek az állapotát közelebbről is megnézzük, láthatóvá válnak a hiányosságok: a vállalkozások működésének alapját jelentő tényezők már nem elég korszerűek, nem elég gyors és megbízható a működésük, a felgyorsult piaci folyamatok kiszolgálásához nem elegendő a kapacitásuk. Gyakorlatilag valamennyi említett elem komoly fejlesztésre, és ennél fogva komoly értékű beruházásra szorul. A logisztikai iparág világszerte dinamikusan fejlődik, a térség adottságai megvannak, hogy ebből a fellendülésből kivegyük a részünket, ám ez csak akkor sikerülhet, ha az előbb említett korszerűsítések megtörténnek. Ez az egyik oldal. A másik, hogy a meglévő gyárakban, üzemekben, szolgáltató egységekben dolgozó emberek számára is biztosítani kell az utazási feltételeket, mert enélkül sincs hatékony helyi gazdaság. De hozzáteszem, nem csak a közlekedési infrastruktúráról kell beszélni. Már láthatóak, érzékelhetőek a villamosenergia- és az informatikai hálózataink hiányosságai is. Ha egy beruházónak egy-másfél évet kell várnia, hogy a gyártáshoz szükséges villamosenergiához hozzájusson, az nem segíti a gazdaság fejlődését. Ahogyan megfelelő sávszélesség hiányában sem tudnak működni az intelligens ipari rendszerek.
A másik dolog az említett tudástranszfer. Meggyőződésem, hogy azok a vállalkozások tudják felvenni a versenyt a budapesti, bécsi, pozsonyi régió gazdasági szereplőivel, amelyek jelentős hozzáadott értéket állítanak elő, és európai szintű hatékonyságot produkálnak. Márpedig ilyen vállalkozások létrehozásához és működtetéséhez magas szintű tudásra van szükség. Ebben a vonatkozásban az ország legdinamikusabban fejlődő egyetemének, a Széchenyi István Egyetemnek a jelenléte óriási lehetőséget jelent a számunkra. Megkezdődött a térségben egy olyan tudásközpont kiépítése, amely elérhető közelségbe hozza a legkorszerűbb technikai, technológia ismereteket, olyan innovációs ökoszisztéma alakul ki az egyetem környezetében, amely itt tarthatja és ide vonzza a legnagyobb koponyákat, amely világszínvonalú, minőségi szellemi tőkét teremt. Nekünk gazdasági kamaraként az a dolgunk, hogy felhívjuk a vállalkozások figyelmét az ebben rejlő lehetőségre és az intézményekben felhalmozott tudást a gazdasági vérkeringés, a mindennapi felhasználás szerves részévé tegyük. Ezen folyamatok kialakítása érdekében előrehaladott tárgyalásokat folytatunk az egyetemmel, és azt remélem, hogy ki tudjuk alakítani azokat a kereteket, meg tudjuk teremteni azokat a csatornákat, melyeken keresztül a vállalkozók igényei eljutnak a kutatási műhelyekbe, a tudományos eredmények pedig eljutnak a vállalkozásokhoz.

– Milyen gyakorlati segítséget tud adni a kamara, hogy a térség vállalkozásai megőrizzék pozícióikat, sőt tovább fejlődjenek?
– Egyre inkább azt gondolom, hogy a kamara legfontosabb feladata egy őszinte közösség felépítése, megőrzése, fejlődésének ösztönzése. Szükség van egy közegre, amely biztonságot ad, információkat szállít, s ha kell, segítő kezet nyújt. Ennek a kéznyújtásnak az egyik formája a 2023-ban megkezdett taglátogatási programunk. Elmegyünk a tagvállalatainkhoz, elmondjuk a kamara min dolgozik, milyen lehetőségeket kínál, de ami a legfontosabb: meghallgatjuk, mit mondanak, mit üzennek nekünk a tagjaink. Ezt folytatjuk idén is, ahogy folytatjuk azoknak az úgynevezett Plato csoportoknak a szervezését is, amelyek nagyon népszerűek, s amelyek célja a vállalkozók önfejlesztési, önmenedzselési képességeinek erősítése. Azt szeretnénk, ha sok olyan csoportunk, találkozónk, rendezvényünk lenne, ahol konkrét ügyekre, konkrét problémákra együtt keresünk válaszokat, megoldásokat, mert az tapasztaljuk, hogy a közösség erejéből tudunk a legtöbbet profitálni.
Mindemellett megújítottuk kamaránk szolgáltatási portfólióját is, nagyon sok tématerületen áll tagjaink rendelkezésére kollégáink, együttműködő partnereink tudása az iparjogvédelmi tanácsadástól az üzletfejlesztésen át egészen az exportpiaci tanácsadásig.

– Melyek lesznek a jövő év kiemelt feladatai?
– Az egyik fontos feladatról már beszéltem. A Széchenyi István Egyetemmel történő együttműködés erősítése, a tudásközpontokban felhalmozott ismeretanyag átadási rendszerének kidolgozása és gyakorlati működtetése nagyban segítheti a vállalkozásokat versenyképességük és hatékonyságuk erősítésében. Emellett kiemelt figyelmet fordítunk a kormányzati lobbitevékenységünkre. Azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyekről ugyancsak szó esett, elképzelhetetlenek állami szerepvállalás nélkül. El kell érnünk, hogy a területfejlesztési minisztérium továbbra is kiemelt figyelmet fordítson a térségre, és a hátrányos helyzetű régiók fejlesztése ne a mi hátrányunkra történjen. A következő öt, tíz vagy tizenöt év meghatározza, hogy a vármegye képes lesz-e továbbra is erős, önálló régió maradni vagy elsüllyed, és az arany háromszögből Bermuda háromszög lesz. Ma úgy gondolom, ezek a következő év legfontosabb feladatai. Hacsak Isten nem teremt új figurákat a táblára…

Az interjú a Kisalföld napilap 2023. december 22-ei számában jelent meg.